A borsmentán innen és túl – a lómenta, az almaillatú menta és a ligeti menta bemutatása

A mentafajok az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó évelő növények. A nemzetségen belül mintegy 29 fajt tartunk számon, melyek közül 11 hibrid. A hibrid mentafajok legközismertebb képviselője a borsosmenta (Mentha × piperita), mely egyben az egyik legnagyobb jelentőséggel bíró mentafaj mind gyógyászati, mind pedig élelmiszeripari szempontól. A növényben található illóolaj, melynek fő komponense a mentol, segíti az epe kiválasztását, így emésztést segítő, külsőleg hűsítő és érzéstelenítő, fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő, görcsoldó hatású. A borsosmenta két másik mentafaj kereszteződésével létrejött úgynevezett fajhibrid, szülő vonalai a vízi menta (Mentha aquatica) és a fodormenta (Mentha spicata). Ez utóbbi faj szintén igen közismert. A fodormenta fogyasztásának is van emésztést segítő és fertőtlenítő hatása, külsőleg gyulladáscsökkentő, helyi érzéstelenítő. Mindkét mentafaj illóolaja megtalálható számos cukorkában, rágógumiban, fogkrémben mint ízesítő anyagok. A fodormenta illóolaja nem mentolban, hanem általában (-)-karvonban gazdag, ennek köszönheti a borsosmentától eltérő illatát. Itt kell megjegyeznünk, hogy mindkét mentafaj igen változatos illóolaj-összetétellel rendelkezik, ennek megfelelően a nemesített fajták között „csokoládé”, „citrom” , „gyömbér” és „levendula” illatú növényekkel is találkozhatunk. A mentol ipari célú előállításához a szahalini mentát (vagy más néven japán mentát) használják (Mentha arvensis subsp. haplocalyx), így ez a harmadik mentafaj, mely kiemelkedő gazdasági jelentőséggel bír.

A fent nevezett három mentán kívül léteznek egyéb fajok is, amelyek jelentősége még kisebb, de igen intenzív vizsgálatok folynak hatóanyagaik feltárására és felhasználási lehetőségeikre vonatkozóan. A továbbiakban három ilyen mentafajt – a lómentát, az almaillatú mentát és a ligeti mentát – mutatjuk be.

A lómenta (Mentha longifolia) hazánkban is honos, patakpartokon, nedvesebb élőhelyeken természetes módon előforduló faj. Hajtásrendszere finom szőrökkel borított, melyek színe világos-szürkés. Korábban virágzik, mint a borsosmenta, a virágzati szár többszörösen elágazódó, a virágok színe halvány lila. A lómenta fajon belül 22 alfaj különíthető el, ennek eredményeképpen a növények illóolaj-összetétele igen nagy változékonyságot mutat; a mentol és a menton jelenléte viszont egyáltalán nem jellemző a lómentára. Más mentafajokhoz hasonlóan itt is tudták igazolni az illóolaj baktérium- és gombaölő hatását, a növény rozmaringsav tartalmának köszönhetően májvédő potenciállal is rendelkezik. Jól ismert gyulladáscsökkentő hatásáról is, napégés, bőrsérülések esetében segíti a sejtek regenerációját.

Az almaillatú menta (Mentha suaveolens) kerekded, más mentafajokhoz viszonyítottan erőteljesebben szőrözött, halvány zöld színű, keresztben átellenesen álló levelekkel rendelkezik. Nevéből adódóan a hajtásrendszer almaillatú, mely az illóolajban található fő komponensként megjelenő piperitenonnak és piperitenon-oxidnak köszönhető. Virágai fehérek, vagy rózsaszínűek. Rozmaringsavtartalma a többi mentafajhoz viszonyítva kicsi, antioxidáns hatása kevéssé kutatott. Illóolajának fő komponensei viszont rendkívül érdekesek antibakteriális szempontból, egyes törzsekre nézve kiemelkedő eredményeket publikáltak. Mindezeken kívül ez a faj rendelkezik a menták között az egyik legerősebb rovarölő hatással. Az illóolaj fő komponense, a piperitenon-oxid, több in vitro kísérletben is tumorsejt-szaporodást gátló hatást mutatott.

A ligeti menta, vagy nem hivatalosan mojito menta (Mentha × villosa) a borsosmentához hasonlóan fajhibrid, szülő vonalai az előbbiekben bemutatott almaillatú menta és a fodormenta. Nem hivatalos elnevezése tükrözi a fő felhasználási irányt: főleg Európán kívül a mojito koktélok elengedhetetlen összetevője. Érdekesség, hogy Európában viszont ezekbe az alkoholos italokba legtöbbször fodormenta kerül. Ízben, illatban nincs nagy különbség a két faj között, hiszen illóolajuk meghatározó vegyülete ugyanaz a komponens, a (-)-karvon. Morfológiai szempontól viszont a ligeti menta jelentősen eltér a fodormentától. Hajtásrendszere szőrképletekkel borított (hasonlóan a másik szülő vonalhoz, az almaillatú mentához), a levelek alakja rendkívül változatos; lehet lekerekített, ovális, vagy kihegyesedő végű. Sokkal erőteljesebb növekedésű, mint a fodormenta, így például Csehországban a fodormenta helyett több helyen is ligeti mentát termesztenek. Igénytelenségét jól mutatja, hogy gyakran ki is vadul ezeken a területeken. A növény baktériumölő hatása kevéssé kutatott, dózisfüggő gombaölő hatása viszont igazolt néhány vizsgált törzs esetében. Mivel illóolaj-összetétele rendkívül hasonlít a fodormentáéhoz, így minden bizonnyal ugyanazon terápiás területeken lehetne használni, de ennek tudományos alátámasztása egyelőre még várat magára.

Bármely mentafajra essen is a választásunk ne felejtsük el, hogy csíraképes magot ritkán hoznak ezek a növények, így általában jellegzetes, földben futó módosult hajtásaikkal (tarack) vagy sarjhajtásokkal szaporíthatók. Öntözés és megfelelő tápanyagutánpótlás mellett gyorsan terjednek, néhány év alatt a kert jelentős részét benőhetik. A leveles hajtásokat akkor vágjuk le, mikor a fő hajtáson lévő virágok teljesen kinyíltak, míg az oldalágiak bimbós állapotban vannak. Amennyiben nem frissen használjuk fel, úgy célszerű a leveleket lefosztani a szárról, majd azokat természetes módon szárítani. Így akár 1-1,5 évig is tárolhatjuk a száraz leveleket napfénytől és nedvességtől védett helyen.

Jelen cikk az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-25-5 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.

Irodalmi források:

Praszna L. (2013): Mentha spp. – Mentafajok. In: Bernáth J. (szerk.): Vadon termő és termesztett gyógynövények. Mezőgazda Kiadó, Budapest. pp.359-365.

Lawrence B.M. (2007): Mint. The Genus Mentha. Medicinal and Aromatic Plants – Industrial Profiles. CRC Press, Taylor & Francis Group, Boca Raton, USA.

Patonay K. (2022): Észak-magyarországi lómenta (Mentha longifolia L. (L.)) populációk fitokémiai értékelése. Doktori (PhD) értekezés. Magyar Agrár-és Élettudományi Egyetem, Kertészettudományi Intézet, Gyógy-és Aromanövények Tanszék.

 

Top