A gyógynövények kiemelt szerepet játszanak napjaink, modern gyógyászatában is, erre egy kiváló példa a korábban bemutatott acetil-szalicilsav mellett rózsás meténgből nyert vegyületek alkalmazása.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai alapján a daganatos megbetegedések az igen előkelő második helyet foglalják el a vezető halálokok közül világszerte. Kezelésük, szűrésük és megelőzésük még a fejlett országokban is komoly kihívások elé állítják az egészségügyi ellátórendszert. A rák elleni küzdelemben fontos szerep jut a növényi eredetű tumorellenesszereknek. Számos erős hatású természetes eredetű vegyületről bizonyosodott már be, hogy jelentős daganatellenes hatással rendelkezik. Ahhoz azonban, hogy a gyógyászatban is lehessen alkalmazni egy-egy anyagot, kiterjed laboratóriumi tesztek, állatkísérletek és humán vizsgálatok szükségesek. A rák kezelésére alkalmazott egyik legrégebbi növényi szerek a Vinca-alkaloidok, melyeket elsőként a rózsás meténgből nyertek ki és értékes hatóanyagoknak bizonyultak a tumorterápia során.

A rózsás meténg (Catharanthus roseus) a meténgfélék (Apocynaceae) családjába tartozó, évelő gyógynövény, mely a trópusokon és Madagaszkáron őshonos, dísznövényként pedig hazánkban is tartják. Megjelenését tekintve 60-80 cm magasra növő örökzöld félcserje, melyet 5 cm-es zöld, fényes és ovális levelek jellemeznek. Virágai ősszel és tavasszal jelennek meg, melyek jellemzően rózsaszínűek, de előfordulnak fehér és lila színben is. A gyógyászatban jelenleg a növényt nem használják, mert erős hatású anyagokat tartalmaz, így a közvetlen felhasználás veszélyes lehet. A gyógyászatban a meténgből nyert vegyületeket és azok módosított származékait használják.

Növénykémiai vizsgálatok során eddig 344 vegyületet azonosítottak a növény különböző részeinek kivonataiból, és ezek közül számos, jelentős élettani hatásokkal rendelkezett. Laboratóriumi tesztek alapján főként antidiabetikus, antimikrobiális, antioxidáns, vérnyomáscsökkentő, tumorellenes és erektilis diszfunkcióra gyakorolt hatással rendelkeznek. A humán alkalmazás előtt azonban mindenesetben a hatásosság és biztonságosság igazolása szükséges. A növény vegyületeinek jórésze igen bonyolult felépítésű, a növényből történő kinyerésük azonban alacsony mennyiségük miatt igen költséges folyamat, így az előállításuk során a szintetikus és biotechnológiai módszerek terjedtek el.

A növény fő tartalomanyagai az indolalkaloidok, a vinblasztin (0,01%), illetve a vinkrisztin (0,0003%). Ezen anyagok számos szintetikus és félszintetikus származéka ismert, melyek összeségét Vinca-alkaloidoknak nevezzük. A Vinca-alkaloidok gyűjtőnév közel 60 vegyületet foglal magába, melyek antineoplasztikus tulajdonságaiknak köszönhetően a legkülönfélébb daganatos megbetegedések során alkalmazhatóak, viszont erős idegrendszeri- és csontvelőkárosító hatással rendelkeznek.

A Vinca-alkaloidok gátolják a sejtosztódást, és a sejtek működéséhez szükséges folyamatokat. Pontos hatásmechanzimusukat tekintve képesek az intracelluláris tubulinhoz kötődni -, amely a mikrotubulusok fehérje alegysége – megakadályozva a mikrotubulus növekedését, illetve gátolják annak profilamentumokká való szétesését. Ennek következtében a mitotikus orsó mikrotubulusainak növekedése akadályba ütközik, így a sejtek nem képesek további osztódásra. Továbbá blokkolják a purin- és RNS-szintézist is, amely a gyorsan osztódó sejtek halálát okozza.

A Vinca-alkaloidokat intravénásan adagolják, általában heti vagy kétheti ciklusokban, más szerekkel kombinációban. Jelenleg a vinblasztint, vinkrisztint, vinorelbint, vindezint és a vinflunint alkalmazzák a terápiák során.

A vinblasztin és a vinkrisztin azon növényi eredetű vegyületek közé tartozik, melyeket kémiai módosítás nélkül használunk a daganatellenes terápiában.

A vinblasztint más szerekkel kombinálva Hodgkin és non-Hodgkin-kór limfóma kezelésére használják. Ezen kívül még koriokarcinóma, neuroblastóma, mell-, here- és tüdőrák, illetve akut limfoid leukémia, hólyagrák, melanóma és veserák kezelésére is alkalmasnak bizonyult.

A vinkrisztin egy oxidált formája a vinblasztinnak és nagyon hatásos szer a fiatalkori limfómák, Hodgkin-kór kezelésében, viszont a legerősebb neurotoxikus hatással rendelkezik a felsorolt szerek közül. Ezen kívül Wilms tumorban, neuroblastómában, és reticulumsejtes szarkómában is használják. Számos nem malignus hematológiai elváltozásra, rabdomioszarkómára, akut limfoid leukémiára, akut mieloid leukémiára és agytumorra is alkalmazható. A vinkrisztin előállításának eljárását 1971-ben a Richter Gedeon Vegyészeti Gyár dolgozta ki és azóta is gyártja ezen hatóanyagot.

A vinkrisztinnek és a vinblasztinnak jelentős antibakteriális és antidiabetikus hatása is van. A két vegyület egyetlen csoportban különbözik egymástól, a vinblasztin N-csoportján metil-csoportot, míg a vinkrisztin aldehid-csoportot tartalmaz. Az elmúlt évek során számos félszintetikus származékot fejlesztettek a vinblasztinhoz és a vinkrisztinhez hasonlóan, hogy növeljék a terápiás aktivitást.

A vindezin volt az első félszintetikus Vinca-alkaloid származék, amit bevezettek a tumorterápiába. Hasonló hatása van, mint a vinblasztinnak, főként nem kissejtes tüdőkarcinómában használják, de alkalmazható akut limfoid leukémia, krónikus mieloid leukémia, malignus melanóma, fiatalkori solid tumorok, nyelőcsőtumor, kolorektális-, vese- és mellkarcinóma kezelése során is.

A vinorelbin az egyetlen szájon át alkalmazható Vinca-alkaloid származék. Sokkal korlátozottabb felhasználású, mint az előzőekben tárgyalt szerek. Főképp előrehaladott, nem kissejtes tüdőrák kezelésére használják, ezen kívül osteoszarkómában és előrehaladott metasztaikus mellrákban is alkalmazzák.

A vinflunin a legújabb szintetikus Vinca-alkaloid, a vinorelbin származéka. Az első olyan vegyület a Vinca-alkaloidok csoportjában, amelynél a molekulába kettő fluorcsoportot építettek be. Elsődlegesen metasztatikus urotheliális karcinómában használják, de alkalmazzák metasztatikus mellrák és nem kissejtes tüdőkarcinómában is.

A rózsás meténget (Catharanthus roseus) már az afrikai bennszülöttek is alkalmazták különböző betegségek kezelésére, azonban végül a tumorterápiában hoztak áttörést a vegyületei. A Vinca-alkaloidokat jelenleg is alkalmazzák kombinációban a kemoterápiában és a második leggyakrabban használt szerek közé tartoznak a rák elleni küzdelemben. A kereslet az elmúlt évek során nem csökkent irántuk, így várhatóan a jövőben is a szerves részét fogják képezni a tumorterápiás kezeléseknek.