Amikor 90 évvel ezelőtt Henrik Dam dán tudós kiscsirkéket koleszterinmentes étrenden tartott, akkor néhányukban túlzott vérzést észlelt. A koleszterin pótlása után sem szűnt meg a vérzés, ezért Dam végül arra a következtetésre jutott, hogy a vérzés egy „vérzéscsillapító vegyület kimerüléséhez” kapcsolódott, amelyet K-vitaminnak nevezett (a véralvadás dánul koaguláció, innen az elnevezés). A felfedezésért Dam 1943-ban Nobel-díjat kapott.

Az elmúlt évtizedekben az emberi szervezet számos szövetében találtak K-vitamintól függő fehérjéket. Ez arra utal, hogy a K-vitamin élettani szerepe jóval meghaladja a véralvadást. Erre néhány példa:

• A verőerekben K-vitamintól függő fehérjék segíthetnek megakadályozni a meszesedést. Ez azért lehet nagy jelentőségű, mert az artériás meszesedés szívrohamhoz vezethet.

• Mivel ezek a fehérjék jelen vannak a porcokban és a csontokban is, ezért a kutatások most azt tanulmányozzák, hogy ezek a K-vitamin-függő fehérjék milyen szerepet játszhatnak ízületi kopásban.

• A K-vitamin bevitelének növelésével csökkenhet a 2-es típusú cukorbetegség előfordulása, valószínűsíthetően az inzulintermelés és az inzulinérzékenység fokozása révén.

• A csontok ellenállóképességének fokozásában is szerepet játszhat a K-vitamin. Egy vizsgálat során a K1-vitamin 2 éven át történő alkalmazása a vizsgálatba bevont nők körében több mint 50% -al csökkentette a csonttörések kockázatát a placebóhoz képest. A K-vitamin azonban nem befolyásolta a csontsűrűséget.

• Daganatos megbetegedések esetén is vannak biztató eredmények, ezen vizsgálatok azonban jelenleg nem elegendők a gyakorlati alkalmazhatósághoz.

• A K-vitamin gyulladás mérséklő hatással is rendelkezhet. Megfigyelték ugyanis, hogy azon emberek vérben, akiknek a K-vitamin szintjük magas volt, a gyulladásos anyagok szintje mérséklődött.

Ahogyan a B-vitaminoknak is több formája létezik, a K-vitaminnak is több formája van. A fillokinont, más néven K1-vitamint a növények termelik. A zöld leveles zöldségek, mint pl.: a spenót, valamint a növényi olajok, mint a szója- és repceolaj, nagy mennyiségben tartalmaznak fillokinont.

A menakinonok, a K-vitamin-vegyületek osztálya, más néven K2-vitamin, változó mennyiségben találhatók állati eredetű élelmiszerekben, például vajban és tojássárgájában. A menakinonokat a bélflóra baktériumai is előállítják.

18 év feletti férfiak esetében a K-vitamin megfelelő bevitele napi 120 mikrogramm, nőknél ez napi 90 mikrogramm. Viszonyításképpen, egy csésze nyers spenót 145 mikrogramm fillokinont tartalmaz.

A véralvadásgátlót (warfarin) szedő betegeknek viszont fontos konzultálni orvossal, dietetikussal, hogy útmutatást kapjanak az esetükben megengedett K-vitamin bevitelről, hiszen a warfarin a K-vitaminnal ellentétes hatással rendelkezik a véralvadásra.

Az alacsony étrendi K-vitamin-bevitel miatti alvadási rendellenességek rendkívül ritkák, mert szinte mindenki étrendjén keresztül fogyaszt annyi K-vitamint, hogy fenntartsa a normális véralvadást.

Igaz már léteznek bizonyítékok arra, hogy az alacsony K-vitamin-bevitel befolyással lehet az egészségünk véralvadással nem összefüggő aspektusaira, jelenleg ezek még nem támasztják alá a K-vitamin-kiegészítők szedésének szükségességét. Fontos azonban megemlékezni a csecsemőkori K-vitaminpótlásról, amelyre mindaddig szükség van, amíg a csecsemő elsősorban anyatejjel táplált (50%, vagy afölötti arányban). Ugyanakkor nagyon nehéz elkülöníteni a tápanyagok egészségre gyakorolt hatását egy vizsgálatban, ráadásul nagy és költséges klinikai vizsgálatokra lenne szükség ezek bizonyítására, amelyek még nem történtek a K-vitaminnal. Az elvégzett kisebb kísérletek pedig nem felelnek meg azoknak a tudományos sztenderdeknek, amelyek alapján lehetne ajánlani K-vitamin pótlást. Amíg ezek a bizonyítékok nem állnak rendelkezésünkre, addig a legélvezetesebb módja a a K-vitamin bevitelnek, a K-vitamin gazdag ételek beillesztése az étrendünkbe. A reggeli rántottába például nagyon jól illik egy kocka fagyasztott spenót vagy a húslevesbe egy kis kelbimbó.